Az nem úgy van – Blog

Gondolatok a munkaalapú társadalomról

Évek óta halljuk ezt a szlogent: mi egy munkaalapú társadalom kell legyünk. Szeretnék erről kicsit elmélkedni.

Mégis, a mindennapokban mit látni? Azt, hogy az él legjobban, aki a legkevesebb hasznos munkát végzi. Klasszikus példa a focista, vagy egy “sztár” médiaszereplő, aki tizen milliókat keres, valljuk be kevés, a társadalom számára valódi értéket előállítva. Vagy ott az ügyvéd, aki egy-egy aláírásért és pecsétért elkérhet több tízezret. Hiába kerül egyre több frissen végzett ügyvéd meg jogász a munkaerőpiacra, valahogy az ügyvédi költségek mégse csökkennek…

Mi a hasznos munka? Az én szememben az, amely a legtöbbet ad a társadalomnak, az embereknek. Ilyen munkát végzők az erejükön felül teljesítő ápolók, orvosok, szociális munkások, a szolgáltató szektorban dolgozók, a tanárok, az oktatók, a közmunkások, az építőmunkások, a köztisztaságiak, a rendfenntartók, az állatvédelemben dolgozók (önerőből saját időben, minimális külső segítséggel). Ők vannak leginkább megbecsülve? Egyértelműen nem. A szociális ágazat helyzete siralmas, a fizetések a béka popsija alatt. Az itt dolgozók helyzetével a parlamentben Ungár Péter foglalkozik a legtöbbet, le a kalappal előtte. Sajnos a javaslatait nem sok megértés fogadja a kormánypárt részéről.

Az, hogy ezek a típusú munkák ennyire kis megbecsülést kapnak – igen, a bér nagysága kifejezi a megbecsülést, és egyben jól mutatja a hatalmon levők értékrendjét. Látszik, hogy mit gondolnak az egyes ember hogylétéről, sorsáról, életének fontosságáról. Amint Lázár János összefoglalta tömören, félelmetes őszinteséggel: mindenki annyit ér, amennyi pénze van. Szép, ugye? Micsoda arrogancia ilyet kijelenteni az EU második legszegényebb országában… Semmi érzékenység, együttérzés, semmi szeretet az emberek iránt, nulla aggódás a sorsukért. Igaz, mit lehet elvárni egy rakás vadásztól és sertéstelep – vágóhíd tulajdonostól. Vajon mennyi együttérzés lakozhat ezekben a lelkekben… Jobb nem belegondolni.

Hogy a munkaalapú társadalom hogy néz ki a gyakorlatban? Elég rosszul. A kifejezés igazából csak a szociális háló meggyengítésének szándékát írja le, azt hogy az állam megszűnik segíteni a rászorulókat. A tippem, hogy ezzel forrásokat akarnak megtakarítani, és nem mellesleg (nagyon) olcsó munkaerőt létrehozni.

A HVG-nek volt egy érdekes cikksorozata a témában: https://hvg.hu/cimke/munkaalapú%20társadalom

A munkaalapú társadalom nem garancia a boldogulásra. Messziről sem. Főleg, mert a forint alapú fizetéseink vásárlóereje változó ütemben ugyan, de folyamatosan csökken. Ha az ember nem örököl vagyont, vagy a rokonai, szülei nem támogatják az indulásnál, akkor évtizedekbe és súlyos kölcsönökbe kerülhet, amíg egy saját otthont képes teremteni. Már ha az illető kaphat egyáltalán hitelt. Nem luxustermékek gyűjtéséről beszélek, pusztán egy fedélről az ember feje fölött! Gyakorlatilag munkából ma Magyarországon nem lehet megélni, legfeljebb túlélni. Nem lehet munkából egzisztenciát építeni becsületesen, pártbeágyazottság vagy támogató kapcsolatok nélkül.

Akik ezt a munkaalapú szlogent hangoztatják, elfelejtik, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk. Pont fordítva! Azért dolgozunk, hogy éljünk. Ó, és ne csak éppen megéljünk, hanem jobban éljünk, és a céljainkat megvalósíthassuk. A többség számára a munka lényege, hogy egy teljes, boldog élet anyagi bázisát biztosíthassa vele. Ez a cél lebeg a kivándorló munkaképes tömegek előtt is. Ezeket figyelembe véve igen cinikusan hangzik az, hogy munkaalapú társadalom vagyunk. Inkább rabszolgaságnak tűnik az, hogy épp a betevőre elég, amit megkeresünk, és hónapról-hónapra élnek tömegek, a Maslow piramis alsó részében, esély nélkül a feljebbjutásra.

Maslow piramis: mik az alapvető szükségletek, és minek kell biztosítva lennie az önmegvalósítás eléréséhez

Az olló egyre nyílik, és több tízezerszeres vagyoni különbségek vannak már ember és ember közt. Ez egy nagyon rossz irány. Aki figyelmesebben tanulmányozta például a 20. század történelmét, az tudja, mennyire veszélyes az ilyen mértékű egyenlőtlenség…
Akit a téma behatóbban érdekel, annak ajánlom A csepp című tanulmányt, ami a Társadalom Elméleti Műhely gondozásában jelent meg 2020-ban.
Éber Márk Áron: A csepp: https://napvilagkiado.eu/termek/a-csepp/

Képek forrása:

Maslow piramis

Munkaalapú társadalom

Szólj hozzá!