Elmondom. Szerény meglátásom szerint Magyar Péter egy politikai kalandor, aki észlelte, mekkora rajongótábor gyűlik köré a Partizános interjú után, és erre felhúzott egy pártot. Szép. Ehhez kellett az eddig az ellenzéket ekéző nem kormánypárti média kritikátlan rajongása. Direkt nem mondom, hogy ellenzéki média, mert az ellenzéket nem támogatják hosszú évek óta. A Partizán, a Telex és a 444 nélkül senki se tudná ma se, hogy létezik ez az ember.
Érzelmi szerveződés és patrióta retorika
A jobboldali politikában régóta bevett eszköz az érzelmi és hit alapú szerveződés. A patrióta érzésekre építve könnyű az embereket bevonni, majd terelgetni őket a vezető érdekei szerint. Magyar Péter is ezt a mintát követi: nem programot, nem érveket kínál, hanem jelszavakat és érzelmi azonosulási pontokat.
Magyar Péter ugyanabból a politikai iskolából jön, mint a második generációs fideszesek, volt Fidelitasos nevek, mint Gulyás Gergely vagy Kocsis Máté. Még azzal sem fárad, hogy értelmes programot állítson össze, csak egy kis listát mutogat. Megtanulta jól, hogyan kell a tömeget cinikus módon nemzeties jelszavakat harsogva maga mögé állítani, látta közelről éveken át, mennyire hatásos.
Az együttműködés képessége vagyis annak hiánya
Minden jel szerint nem képes értelmes kompromisszumokra, még a saját köreiben sem, és több közelebbi munkatársa lépett már el mellőle. Pedig a kompromisszumok megértése és alkalmazása alap egy jó politikusnál. Az együttműködésre való képtelenség egyébként orbáni jellemző.
Ebből a gyanakvó, senkivel összefogni nem akaró hozzáállásból következik a káderhiány, amivel szembesülnek pártként. Ugyanis minden valamire való pártban kellenek szakemberek is, akik konyítanak az államigazgatáshoz, nemcsak a nagyotmondáshoz, és az Instán posztoláshoz. Ezek a komoly arcok jórészt a média által leírt ellenzéki pártokban találtak már otthonra, így a Tisza egyikőjüket sem meri megközelíteni.
Hol volt eddig?
Fontos kérdés: Magyar Péter miért nem állt ki korábban a társadalmi ügyek mellett? Nem támogatta a nővérmozgalmat, a tüntető tanárokat, és nem szólalt fel a COVID alatti tragikus állapotok miatt sem – amikor a szétesett egészségügyben katonák kísérték a folyosókon haldokló embereket, és orvosok küzdöttek eszközök nélkül. Hol volt addig? A NER rendszer kegyeltjeként élt, miközben a kormány számláján hosszú a sor vérlázító ügyekből.
A múlt értékelése
Magyar Péter az első Orbán-kormányt tartja mintának, ami számomra ijesztő. Az a kormány nagyot bukott, nem véletlenül. Már akkor elkezdődött a korrupciós rendszer kiépítése, az önkormányzatok jogköreinek megnyirbálása, a hatalomkoncentráció. Ő ebből annyit tanult meg, hogy a nemzeti érzelmekre támaszkodva bárki teljhatalmat építhet, ha ügyesen adagolja a retorikát. Sajnálom, de nehezemre esik elhinni, hogy ez az ember valóban aggódna a demokráciáért.
Elvek nélkül
Ez a politika nem az értékekről, hanem a közönség hangulatának kiszolgálásáról szól. Ha a közvélemény Ukrajna mellett áll, akkor éltetik őket; ha ellene, akkor megtapossák a zászlójukat. Ez az erkölcsi üresség a legzavaróbb: nem állsz ki a jó mellett, mert féltesz pár szavazatot. Nem számít, mi történik másokkal, csak az, hogy a rajongótábor elégedett legyen.
A másik dolog, ami számomra homályos Magyar Péterrel kapcsolatban, hogy vajon mi az igazi célja, mik a motivációi. Bosszú Rogánon? Megmutatni a többi NER-es embernek, hogy mekkora mozgalmat tud létrehozni? Erőt mutatni feléjük? De miért? És azt honnan tudjuk, hogyha nem lesz meg a Fidesz kétharmada 2026-ban, és Orbánék megkeresik egy ajánlattal, azt nem utasítja majd vissza? Évtizedeken át nem zavarta a NER működése, miért higgyem el, hogy ő fogja kipurgálni a korrupciót az országból?
A gyerekekkel való érvelés
Amikor egy politikus a gyerekek érdekeit kezdi emlegetni, mindig összerándul a gyomrom. Miért? Mert érzem mögötte a manipulációs szándékot. Az ösztönös empátiát és védelmező vágyat használják ki, amit minden ember érez a kicsik iránt. Ez az érzelmi zsarolás tipikus eszköze.
Keményen fogalmazok: nem olyan politikus kell, aki a gyerekeknek akar kedvezni, hanem olyan, aki a felnőtteket képes meggyőzni, társadalmi összefogást teremteni, érdekeket egyeztetni. Mert ahol a felnőtteknek élhető egy ország, ott a gyerekeknek is jó lesz. Biztonságban lesznek, ahogy a felnőttek is. Lesz tervezhető jövő, élhető jelen.
A Tisza Párt szerepe
Az előbbiekből következik, hogy a Tisza Párt az én szememben nem valódi ellenzék – sokkal inkább a Fidesz 2.0. Ha kíváncsiak vagyunk, milyen lenne a kormányzásuk, elég megnézni, mit csinálnak a fővárosi közgyűlésben. Elég beszédes. A jelenlegi politikai térben nem „régi” és „új” ellenzékről beszélhetünk, hanem a lejáratott valódi ellenzékről és a politikai űrt kihasználó ál-ellenzékről.
Megteszi a Tisza azt, amit Orbánéknak eddig nem sikerült: szétveri a maradék igazi ellenzéket. Miért állítok ilyet? Mert a támogatóit a reményvesztett ellenzéki szavazókból építi, felhasználva ehhez a pártok korábbi narratíváit. Támadnak minden erősebb csapatot, például a DK-t, akinek elég komoly mozgósító ereje volt eddig. Mintha inkább ellenük harcolnának, nem a kormánypárt ellen. A Fidesz szavazóbázisa a felmérések szerint ugyanúgy egyben van, abban nem tettek kárt. Vagyis nem abban tettek kárt. Ezen is el kellene gondolkozni. Jó, tudom, az kemény munka.
Milyen vezető kellene?
Nem rajongótábor-építő, pózoló celeb. Olyan vezetőre van szükség, aki közülünk való, érti az átlagember gondjait, van benne empátia, és képes a megfelelő szakembereket az ország érdekében választani. Képes emberként bánni, sőt egyeztetni a más véleményen levőkkel is, hogy szélesebb rétegek érdekei legyenek képviselve az országban. Olyan, aki mer villamoson és vonaton utazni, és nem csupán egy luxusautó ablakából szemléli díszletként az országot – és benne minket. Valaki olyan mondjuk, mint Fekete-Győr András vagy Karácsony Gergely, aki oda mer állni a számára erkölcsileg fontos ügyek mellé (lásd például Pride vagy diáktüntetés).