Jó ideje nem jelentkeztünk új poszttal, pedig bőven lenne miről írni. Szégyen, tudom. De akkor pótlom most a legfontosabb dologgal április óta: SIKERÜLT AZ ORBÁN KORMÁNYT MEGBUKTATNI. Rég kiérdemelt bukás az övüké, szó se róla. Bízunk benne erősen, hogy sokan a volt kormánytagok közül megkapják méltó helyüket a börtönben, mert ennyi aljas, arcátlan tett után ott a helyük.
Magam is, és írótársam itt, Zweistein, régi motoros ellenzéki szavazóként jórészt örülünk. Azért csak jórészt, mert nem teljes szívvel szavaztunk a Tiszára. A szűk környezetem élményét tudom csak ebben a témában elmesélni.
Nos, a választás előtt sokat vaciláltunk, hogy kire szavazzunk. Hagyományosan Momentum szavazók vagyunk, néha DK. Az, hogy a nem-kormánypárti média a Tiszát harsogta, rólunk lepergett, mi nem hiszünk el mindent bemondásra, és undok szkeptikusnént tekintünk Magyar Péter személyére is. Viszont a matematika kérlelhetetlen dolog.
Így nehéz szívvel, a DK helyett – mivel más hagyományos ellenzéki párt nem is indult nálunk – a Tiszára húztuk be az ikszet. Ha a Momentum meghozta az áldozatot, hogy visszalép, mi is meghozzuk a magunkét. De nehéz szívvel. A Tisza addigi működése ugyanis nem sok optimizmusra adott okot addig: együtt mozogtak a fideszesekkel a fővárosi közgyűlésben, megtaposva az ukrán zászlót, hogy csak egy példát említsek. A másik, ami most is zavar, hogy a tisztességes ellenzéket gyakorlatilag letarolták, kiszorították a parlamentből.
És a fő ok: a Tisza a DK-val ellentétben nem demokrata párt, hanem populista. Magyar Péter és csapata mindig kimérte, mi tetszik és mi nem az embereknek, és amellé állt, vagy tartózkodott tőle. Azzal sem vesződött, hogy komoly programot állítson össze. Ez az én olvasatomban annyit jelent, hogy nincs erkölcsi iránytű a párt működésében.
Szóval, jelenleg, így 2026 június végén, mi, ellenzékiek, kicsit szomorkásan, reménykedve, de árgus szemmel figyeljük az új kormány ténykedését. Félreértés ne essék, mi is fellélegeztünk, amikor a Tisza nyert. Mintha egy hatalmas kő gördült volna le az ember szívéről. Orbánnak buknia kellett, már nyolc évvel ezelőtt is megérett rá a helyzet, de eddig nem sikerült elsöpörni.
Az, hogy több női szakértő került fontos posztra, üdítő újdonság. Plusz az, hogy eleve szakértők kerülnek a fontos posztokra – párthívek helyett! Örömmel látom, hogy Vitézy is komolyan veszi a munkáját, és igyekszik a közlekedés helyzetén javítani. Rengeteg a pozitívum ezeken kívül is. De az, hogy az ellenzékből senkit nem vesz be, csak volt fideszesek és politikailag ‘szűz’ emberek közül válogat, az aggasztó. Rengeteg ellenzéki dolgozott a hazájáért az elmúlt 16 évben, vállalva a gyalázkodást, vegzálást, a bűntetéseket. Velük mi a baj?
Azt, hogy őket kizárják, az olyan, mintha Orbán nagy vágyát teljesítenék – ne kerüljön döntés helyzetbe senki, aki nem az ő szekerét tolja, és ellent mer mondani. Ez nagyon gáz szerintem. Így ugyanis engem megint senki nem fog képviselni a parlamentben, ahogy már idestova húsz éve nem. Mióta a jobbosok diktálnak. Vagyis ál-jobberek, mert a Fidesz nem jobboldali párt, hanem populista.
Mit jelent a populista? Azt, hogy nincsenek elveik, nem azok mentén intézik a dolgokat, hanem aszerint, hogy mi hoz több szavazót. Ennek érdekében mind a jobb, mind a baloldal eszköztárát használják, mikor mi jön be jobban. A rezsicsökkentés, a családtámogatások és az ársapka például tipikus baloldali intézkedés. Ebben van valami végletelenül szomorú, és mulatságos. Ugyanis ez az ország ízig-vérig baloldali beállítottságú, csak nem tud róla a többség.
Tudományosan fogalmazva, létezik a kulturális jobb/baloldaliság és a gazdasági jobb/baloldaliság. Amikor azt mondjuk, hogy Magyarország „baloldali beállítottságú”, az nem azt jelenti, hogy az emberek baloldali pártokat kedvelnek, vagy progresszív társadalmi nézeteket vallanak. Ezek ellen évekig ment a hangolás amúgy is. Inkább azt, hogy gazdasági értelemben baloldali: várja az államtól, hogy védje meg az áraktól, a piac túlkapásaitól, a szegénységtől, a külföldi cégektől, a rezsitől, a munkáltatótól, az egészségügyi kiadásoktól.
Erre van adat is: a Policy Solutions 2022-es politikai iránytűje szerint a magyarok 56%-a gazdaságpolitikai értelemben baloldali, csak 11%-uk gazdaságilag jobboldali, és a társadalom többsége piac-kritikus, újraelosztáspárti. Ugyanebben a kutatásban 82% támogatta az állami, jó minőségű univerzális egészségügyet és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, 78% az állami segítséget a rosszabb helyzetűeknek és a piac szabályozását, 73% pedig a progresszív adórendszert.
Vagyis Magyarországon a ‘jobboldaliság’ sokszor nem klasszikus jobboldali gazdaságpolitikát jelent, hanem inkább nemzeti retorikát, rendpártiságot, családközpontúságot, migrációellenességet, egyfajta kulturális konzervativizmust (csak ne változzon semmi!). Ugyanez a kutatás azt is mutatja, hogy társadalmi-kulturális kérdésekben a magyar társadalom jóval konzervatívabb képet mutat bizonyos témákban, például családmodellben, homogenitásigényben.
A klasszikus gazdasági jobboldaliság hogy nézne ki? Kisebb állam, kevesebb támogatás, kevesebb ársapka, kevesebb állami beavatkozás, piaci árak, szigorúbb költségvetés, gyengébb újraelosztás, több egyéni felelősség, privatizáltabb közszolgáltatások. Na, ezek Magyarországon igencsak népszerűtlenek lennének.
Például az OECD is azt írja Magyarországról, hogy a szociális intézkedések relatíve alacsonyan tartják az egyenlőtlenséget és a szegénységet, miközben az energiatámogatások/rezsiár-korlátozások költségesek, és célzottabb támogatásokra lenne szükség. (OECD)
Ezért működik nálunk az a furcsa keverék, amit így nevezhetünk: kulturálisan jobboldali, gazdaságilag baloldali ország. Az emberek egy része szereti hallani, hogy ‘nemzet’, ‘család’, ‘szuverenitás’, de közben nem akarja, hogy a piac tényleg rászabaduljon az életére. Sőt, a Fidesz sikerének egyik kulcsa éppen ez volt: jobboldali nyelven beszélt, de sokszor klasszikus baloldali gazdaságpolitikát vitt.
Egy szó, mint száz: most figyelünk, és reménykedünk. Magyar Péternek nem volt ideje kiépíteni egy olyan központosított, maffia-szerűen működő pártot, mint a Fidesz. Tehát van remény arra, hogy hallgat a józan és okos hangokra. Én ennyivel beérem. Csak örülnék, ha eddig a Fidesz ellen harcoló ellenzék erőfeszítéseit is elismernék végre, mert ők is az országnak akarnak jót. Bizakodunk, és készek vagyunk segíteni is!