Az nem úgy van – Blog

Az ellenzék bénázása

Számos alkalommal találkoztam olyan véleménnyel, mely szerint az ellenzék béna, tehetségtelen alakok gyülekezete, titokban összejátszanak a Fidesszel – sőt egyenesen a párt fizeti őket. Ezeket az állításokat fogjuk most megvizsgálni.

Kollaboráns ellenzék

Az állítás szerint az ellenzék frankón elvan a párt-támogatás összegéből, élvezik a parlamenti fizetést, és soha nem kell semmiért felelősséget vállalniuk, hiszen hatalmi pozícióba úgysem kerülnek.

Ezen állítások több sebből véreznek. Először is, a párt-támogatás nem komoly összeg, értelmes méretű országos hálózatot, vagy kampányt már nem lehet kifizetni belőle. Ez utóbbi pedig alapvető feltétele lenne a vélelmezett kényelmes henyélésnek. Ha egy párt kizárólag az állami juttatásból kampányolna, aligha jutna be a parlamentbe. Ennélfogva világos, hogy pusztán a kampány-támogatásért felesleges indulni, hiszen maga a kampány tipikusan többet visz el, mint amennyit kapnak erre a célra a pártok.

Esetleg a tiszteletdíj összege lenne csábító? Úgy vélem, erről sincs szó, díjak ugyan az átlagos keresetekhez képest soknak tűnnek, de valójában piaci körülmények között egy jogász (szinte az összes képviselő jogot végzett) ennél érezhetően jobban keres. Az alkalmazotti költségtérítés ugyan nagyobb összeg, de ez elmegy arra, amire szánták: a képviselő irodájának, adminisztrációjának működtetésére. Természetesen bizottsági elnökként már jóval rózsásabb a kép, de ebben a rendszerben nem lehet akárki elnök. Az igazán jól fizető pozíciók közelébe ellenzéki képviselő így nem kerülhet.

Természetesen nem csak hivatalos, törvényes úton juthat pénzhez valaki … Jól ismert a korai, paritásos parlamenti modellből a 70:30 arányú osztozkodás modellje. Az állam által elköltött összeg korrupt módon visszajuttatott kisebbik részének 70, illetve 30 százaléka is óriási összeg (egyetlen autópályánál is több tíz milliárdról beszélhetünk), ezért már biztosan megéri beülni a parlamentbe, még pofozózsákként is! Igen ám, de a 2010-es Fideszes 2/3-addal pontosan ez az alku ért véget, most már nincs osztozkodás, minden a párté …

Egy szó mint száz, az egyetlen pénzcsap amiért megérné a parlamentben lenni, már majd’ 15 éve el van zárva.

Béna, tehetségtelen ellenzék

Gyakori vád az is, hogy az ellenzék ügyetlen, béna, tehetségtelen. Ezek az állítások jellemzően olyan formát öltenek, hogy ha az ellenzék ezt-meg-ezt csinálná, sokkal sikeresebb lehetne. De nem teszik, mert annyira bénák, vagy töketlenek, hogy a legnyilvánvalóbb lehetőségeket sem ismerik fel, pedig ezek még egy átlagos kommentelő foteljából is látszanak.

Nyomasztóan sokszor derül ki, hogy az ellenzék -természetesen- minden efféle ötletet kipróbált már, csak épp a nem kellően tájékozott véleményalkotó nem értesült az akcióról. Pár példa ízelítőnek:

  • „le kell menni vidékre” – a DK és a Momentum annak ellenére járja a vidéki
    városokat, hogy atrocitásoknak vannak kitéve
  • „bele kell állni a dolgokba” – a bíróság ítélte el a Momentumos képviselőt,
    mert tiltakozott a debreceni akkugyár ellen
  • „tenni kell a propaganda ellen” – bíróság ítélte el az DK-s politikust, mert a
    köztévénél tüntetett
  • „nem az emberek problémáival foglalkoznak” – de igen
  • „nem tüncikézni kellene” – börtönbüntetésre ítélték a momentum elnökét egy
    füstgyertya miatt

Kénytelen vagyok felszólítani az olvasót, hogy higgyen nekem: a véleményként megfogalmazott ötletek -nem is egyszer- már végig lettek próbálva, az eredményt ld. fent.

Sokat emlegetik Hadházy Ákost, mint az igazi ellenzéki politika letéteményesét. Való igaz, a képviselő szorgalma lankadatlan, és elég komoly tábort gyűjtött maga köré (jobbára a Facebook-on, amikor személyes jelenlét kellene, már nem ilyen rózsás a kép). Azonban a találatai megmaradnak a „bagatell” nagyságrendben (pár tíz millió, esetleg kb. száz milliós tételek), a NER-ben ez aprópénz. Ráadásul egyetlen feljelentése sem éli túl az ügyészségi rostát. A vele szemben a mátrai erőmű simlijének nekiugró Tóth Bertalanról természetesen senki nem tud. Ráadásul ő nemhogy csak elérte a bírósági tárgyalást (amit a titkos szerződés megismeréséért indított), de meg is nyerte azt. Más kérdés, hogy a jogerős ítéletet az érintettek nem hajtják végre.

Sajnos, ezen tevékenységek sem növelték érdemben az ellenzéki tábor nagyságát, és így a kormányváltás esélyét.

Mi lehet a baj?

Meglátásom szerint a probléma magja az ellenzéki sikertelenség (mert sikertelenek, ez kétségtelen) magyarázatában keresendő. Hogyan lehet a sikertelenséget magyarázni? Nagyon egyszerűen, formális logikai alapon, két eset lehetséges, ha valaki sikertelenül próbálkozik egy feladat végrehajtásával:

  • nem elegendőek a képességei
  • nehéz a feladat

Az első eset egyenesen vezet el az ellenzék hibáztatásához. Ami, lássuk be, egy kvázi-diktatúrában komoly mentális gimnasztika. De miért nem a második következtetést vonja le a többség? Nos, mit is jelentene ez? Ha annak ellenére nehéz kormányt váltani, hogy az emberek elszegényednek, a kivándorlás rekordot dönt, a születésszám szintén – épp csak negatív értelemben – akkor bizony kormányváltó hangulatnak kellene lennie. De ha ennek ellenére nem sikerül a váltás, akkor csak egy magyarázat marad: nem érvényesülnek a demokrácia népképviseletei alapelvei.

Nem lehet elzavarni a kormányt, mert a szavazatokban megjelenő szándékok nem arányos módon alakulnak mandátumokká. Kompromittálódott a tájékoztatás, sokan nincsenek tisztában az alternatívákkal, mindent elfed a propaganda zaja, ráadásul torzít a választási rendszer. A bűnöző politikusokat nem lehet elkapni, mert cinkos az ügyészség és némelyik bíróság is.

Magyarország többé nem demokratikus köztársaság.

És ez az az állítás, amivel sokan nem hajlandóak szembesülni. Sokan évtizedeket tettek fel a „Magyarország” nevű lóra, és most nem hajlandóak észrevenni, hogy sánta. Be kellene látni, hogy bármennyi erőfeszítést tesznek bele, egy adott szinten túl nem tudnak érdemben javítani a saját helyzetükön. De ha valaki egy sánta lóra fogad, az természetesen kolosszális hiba. Csak a legbátrabbak tudnak ezzel szembenézni. A többieknek marad a kognitív disszonancia. Annak a hite, hogy az ország mégiscsak nagyjából rendben van, csak ez a tehetségtelen ellenzék bénázik. Bezzeg, ha ő mondhatná meg mit kellene tenni, már az első 2/3 sem lett volna meg! De hát ezzel a politikai elittel nem lehet egyről a kettőre jutni. Így marad egyetlen menedékként az áldozathibáztatás.

Egyebek

Jó cikk ebben a témában: Élet a talán után, avagy miért nem ereszt az Orbán-rendszer?

Podcast az ellenzék sikertelenségéről: Országzászló #5: Az eltékozolt lehetőség

Szólj hozzá!