„A magyar ember hátán szántani lehet, ha nemzeti színű az eke.” Így szól a híres mondás. Bizony, és most szántanak is rajta, sokan érezzük. Az emberi identitás meglepően fontos eleme a nemzetiség, az ország, a népcsoport, amibe az egyén beleszületik. Miért? Mert az önazonosságunk része lesz. Egy kicsit az egónk része.
Az anyanyelv az első, amivel találkozunk kis gyermekként. Mély kötödés alakul ki bennünk felé, hisz ezen a nyelven szól hozzánk édesanyánk, édesapánk, a szeretteink, barátaink. Ezen a nyelven álmodunk, ezen a nyelven mondjuk ki fontos érzéseinket, ezen tudunk a legárnyaltabban kommunikálni. A kultúra és a szokások, amiket gyerekként megismerünk, kicsit a mieink is lesznek, és sokunkban felelőség is ébred, hogy megőrizzük, ápoljuk ezeket, mint örökségünket. Ez így természetes.
A nemzeti érzést a magyarok esetében külön erősíti a hányattatott történelmi sorsa ennek a népnek. Mert tényleg ilyen a múltunk. Gyakorlatilag egy olyan évszázadot se tudunk felmutatni, ahol ne történt volna valami borzalom velünk. Ráadásul a szomszédaink néha jól jártak a mi szerencsétlenségünkkel, és emiatt teljesen más történelmet tanítanak a gyerekeiknek. Ez is okoz disszonanciát.
Igen könnyű belecsúszni az áldozat szerepbe, és abban a hitben élni, hogy bizonyos hatalmak rossz szándékkal vannak felénk, túl jók vagyunk és irigyek ránk, ki akarnak használni és megalázni, vagy akár megsemmisíteni. Krisztusi szerep, ahogy páran fogalmaznak. Ez így is van, meg nem is. Ám sok más ország népe is szenvedett, hiszen a nagyhatalmak érdekei gyakran eredményezik a kisebbek kihasználását, lásd például Lengyelország sorsát. De szerintem nem érdemes erre nagyon fókuszálni, mert akkor folyamatos aggodalom és bánat az életünk. Jobb talán, ha nyitottan és barátsággal fordulunk a többiek felé, és a jövőbe tekintünk inkább. Azért még tehetünk valamit, a múlton már nem tudunk segíteni.
Érdekes cikkek a témában: Mindset pszichológia – Nemzeti identitás, ez különösen idevág: A nemzeti identitás, mint torzító szemüveg
Arról, hogyan hatnak vajon ránk az elmúlt korok traumái majd szeretnék írni egy posztot, főleg, hogy olvastam ebben a témában egy nagyon jó könyvet, aminek a címe: Örökölt sorsok.
Kanyarodjunk vissza a jobboldal állapotához. Városi legendaként nemrég hallottam, hogy az akkor még liberális színekben játszó Orbán Viktor valamikor a 90-es években, a saját ösztöndíja után megkereste Soros szervezetét azzal, hogy segítsenek neki jobboldali pártembereket kiképezni, mondván, hogy ő érez némi űrt a nemzeti oldalon a politikai térben, amire lehetne hatalmat építeni. Sorosék annó erre nemet mondtak. Talán itt volt egy sértődés, és azért választotta őt kedvenc közellenségnek. Ki tudja, nem csodálkoznék.
Orbán Viktor pálfordulása valahol 2009-ben történt meg, addig egyáltalán nem használt oroszbarát retorikát. Sőt, elítélte az oroszok Grúzia elleni offenzíváját (cikk). Ebben az évben zajlott egy találkozó Putyinnal, amiről alig tudni valamit. Az biztos, hogy valami sorsfordító hangott ott el. Aztán a keleti nyitás álcája alatt szépen bekúszott a KGB/FSZB a magyar politikába. Nyilván korábban is próbáltak már „bekúszni”, de nem sikerült ennyire hatékonyan. Amúgy a keleti nyitás egy értelmes ötlet volt, és szerintem is jó dolog, ha nem kizárólag a nyugatiakkal üzletel az ország. A lényeg, hogy legyen tisztességes ez az üzletelés.
A mai jobboldal fő jellemzője az amerikaellenesség, a liberalizmus-ellenesség, és a kereszténykedés. Szándékosan hívom így, mert valódi keresztényi értékeket nemigen mutatnak fel, sem tettekben, sem a kommunikációjukban, sőt. Viszont nyíltan szimpatizálnak a hírhedt amerikai nőgyülölő neokonzervatív mozgalommal (Az amerikai neokonzervativizmus és Európa). Orbán Viktor valószínűleg ebben a politikai társaságban vél erőt, és talán némi eszmei rokonságot is érez, ide is hívta pár fejben igen sötét díszpéldányát ennek a mozgalomnak Budapestre 2021-ben egy konferenciára. A kormánypártot a konzervatív vonal határozza meg – magukat legalábbis így definiálják. Avagy a maradiság, ahogy én hívom.
Harc, harc, harc: hirdeti a kormány, mert támad minket Brüsszel. Ez FUD: fear, uncertinity, doubt – félelem, bizonytalanság, kétség. Ezeket az érzéseket igyekszik erősíteni a propaganda, és ez tudatos, ez egy hatalomgyakorlási technika. Nos, pedig a létezésben való fenyegetettség és a rendeleti kormányzás adta teljhatalom közt azért van pár állomás, és a kormányunk inkább a teljhatalom helyzetében van éppen.
Sokat foglalkoztat, hogy vajon miért kell 60-70 milliárd forinttal több pénzt rendelni a titkosszolgálatoknak idén? Mi a feladatuk ennyiért? Trollsereg, és besúgórendszer kiépítése? Az egypártrendszer védelme? Egyáltalán, miért volt Orbán Viktornak mindig annyira fontos, hogy közel tudja magához a titkosszolgálatot már a 2000-es évek elején is? A tippem szerint, mert azt érezte, ez egy olyan entitás, aminek a céljait nem látja világosan és talán nem is őt szolgálja. A kontroll vágya, röviden.
Az ukrán ügy
Az ukránokkal való kapcsolatunkban bukik ki leginkább, hogy milyen kétszínű is ez a rendszer, amiben élünk. Immár a nemzetközi porondon is látszanak a fonákságai. A hangulatkeltés, a hangulatbefolyásolás bagatel dolognak tűnhet. Valaki ezt olvas, más meg amazt, na és? Pedig ez élet vagy halál kérdése. Félek, kevesen rakják össze fejben, hogy mi folyik. Én elmondom, amire rájöttem, és mindenkit bátorítok, hogy nézzen a dolgok után maga is.
Az, hogy a kárpátaljai magyar képvisletet és egyéb egyesületeket támadások érték az elmúlt években, jól ismert tény. Arról viszont keveset tudunk, hogy ezek időben mikor kezdődtek, kvázi mi a mintázata ezeknek – ami nagyon fontos. Tudni lehet (forrás), hogy ezekből az attrocitásokból legalább kettő támadást az FSZB szervezett, ami a KGB utódszervezete (Vereckei emlékmű felgyújtása). Gondoljuk át, kinek jó az, hogy a magyarok szemében az ukrán náci imázst erősítik?
És az, hogy az ukránok előtt a magyarokat szidalmazzák? Mert két ilyen figura bukott le 2022 őszén Ukrajnában, és bizony kiderült, hogy az oroszok pénzelték őket uszításra. Próbálkoztak az oroszok a lengyeleknél is lejáratással az ukránok ellen és viszont, de ott elkapták őket nagyon hamar. Nálunk mindeközben állami támogatással csinálják a hergelést, Rogán propaganda szervezetének teljes részvételével.
Ez nem egyszerűen lejáratás vagy rosszhír terjesztés, ez súlyosabb. Ez a hadműveletek része. A háború ilyen mozzanatokkal kezdődik, ez vezette fel a fő narrativát, amit ma is használnak magyarázatként: az ukránok korlátozzák a kisebbségek jogait és az ukrán nácik terrorizálják őket, emiatt kell támadni. Hitler beszéde Lengyelország megtámadása előtt félelmetesen hasonlít Putyin szavaira, ő is kisebbségi jogokra és provokált incidensekre hivatkozott – itt. Egyénbként az oroszok nem is csinálnak titkot abból, hogy hadi eszköznek tekintik a médiát.
Ezek a magyar nemzetiség elleni támadások 2014 előtt indultak kicsivel, és több mint valószínű, hogy a magyar titkosszolgálat is be van vonva ezekbe, vagy legalábbis tudnak róluk. Vajon mivel tartják sakkban az oroszok Orbán Viktort, hogy ennyire igyekszik a kedvükben járni? Nem tudjuk, de sokan találgatják. Talán a hatalomban maradását segítik és ezért tartozik nekik. Vagy megzsarolták valami kompromitáló infóval. Vagy csak megkínálták egy polóniumos teával. Rejtély, egyenlőre.
A kárpátaljaiak valódi érzéseit szépen összegzi Jukk Márta „A kárpátaljai magyar nem áldozat” kezdetű posztja (remélem, működik a link). Ukrajnát az oroszok meg akarják semmisíteni, az ukránokat kiírtani, ezt többször kifejezték, nagyon világosan. Ők egy új Szovjetúniót akarnak. A magyar kisebbsébnek Ukrajnában igen ciki, ami ma Magyarországon zajlik. Pedig ha valamikor, akkor épp most lehetne az ukrán vezetéssel méltányos alkut kötni a kissebségi jogokról, némi segítségért cserébe, és ők erre egyre inkább hajlandónak is tűnnek. Érdekes, hogy miért nem mozdul ebbe az irányba a magyar kormány. Egy ilyen lépés kivehetné a fegyvert a propaganda kezéből, gondolná egy normális ember. Szerintem nem, Rogánék-Szijártóék akkor is találnának valamit, ami miatt az ukránok rosszak velünk – hiszen az orosz barátaik ezt a hozzáállást várják.
Bennem egyre erősebb a gyanú, hogy léteznek magyar és orosz titkosszolgálati alapítású „nemzeties” szervezetek, amik az erősen jobboldali érzelmű embereket hivatottak egybegyűjteni, és különböző internetes, meg nyomtatott tartalmakat gyártanak. A magyar embert a jelek szerint könnyű erre vagy arra terelgetni közvetlen propagandával, de főleg közvetett módon (amit sokkal nehezebb észlelni). Bizonyos vagyok abban, hogy az oroszok erre régen rájöttek. Valószínűleg irodalma van a magyar lélektannak és a tömegpszichológiának a titkosszolgálatok könyvtárában. Sokan, akik gyanútlanul, nemzeti érzelmektől fűtve ilyen szervezetekhez csatlakoznak, nem is tudják, hogy meg vannak figyelve és hogy finoman irányítják az érzelmeiket bizonyos érdekeknek megfelelően.
Nem véletlenül mondta Tóta W. Árpád a saját nyers stílusában: „Hülyék jobbra!” Elég otromba és frusztrált kijelentés, de leírja a könnyen megvezethető emberek idomítását (és kihasználását), ami folyik.
A nemzetieskedés nem hazaszeretet
A gyanakvásomat erősíti az egyre több hungarista hangvételű írás megjelenése például a Magyar Menedék Könyvesház kínálatában, amelyek túlnyomó része a Horthy korban íródott. Miről ismerni meg ezeket? Magam részéről arról, hogy összerándul a gyomrom, ha ilyen szöveget olvasok. Ellenségeskedést szít, bűnbakokat keres. Jellemző rájuk egyfajta felsőbbrendűség, ha a magyarság kerül szóba: ősi nyelv, ősi eredet – szemben a jöttment, alacsonyrendű többiekkel. A mellérendelés hiánya sikít ezekből. Nem is az az érdekes, amit írnak, hanem a hatásuk: az ökölbe szorított kéz, az az érzet, hogy minket valaki fenyeget, és veszélyben vagyunk. Az ilyen kommunikáció erősíti az eszméhez, az eszmével egyetértők csoportjához tartozást. Ez nem egy jó irány, ez másnak is fel kell tűnjön.
A Horthy korban a lakosság 90%-a nyomorban élt, míg a földesurak és az egyház pöffeszkedtek felettük. Hogy a társadalmi feszültséget levezessék, kényelmes volt rámutatni egy fegyvertelen, de részben jómodú (ezért kifosztható) társadalmi csoporta, mint bűnbakra. Tudjuk a többit… A hungarizmus a nyilasok hitvallása. Tudom, a többség semmit nem tud róluk. Pedig kéne. Semmi visszasírni való nincs abban a korban, szerintem.
Tanácsként azt tudom mondani, amint azt érezzük, hogy az adott üzenet, ami szembejön, nem szeretteljes, hanem félelmet-szorongást keltő és valakivel szemben akár vádló is, azt messzire kerüljük el. Óriási eséllyel botlunk bele ilyen manipulatív anyagokba nap mint nap. Ne reagáljunk semmit, jobb nem bevonódni, csak kerüljük el. A félelem vezethetővé tesz. Fortélyos félelem igazgat. József Attila írta ezt le, igen találóan, és ma is ez a helyzet.
Megfigyelésem szerint ma Magyarországon nincs orosz befolyástól mentes jobboldal. Gondoljunk csak KGBélára a Jobbikból vagy a Mi hazánk orosz propagandát támogató megnyilatkozásaira. Nem furcsa ez kissé az 56-osok örökségét magukénak valló emberektől? Pedig a magyar jobboldalnak, aki még józan, sokkal inkább volna oka összefogni a baloldallal, mint a ruszkikkal! Amíg lehet…
Sokan nem is értik a nemzetieskedés és a hazaszeretet közti különbséget. A színpadias magyarkodás, nagyotmondás a vásárba való. Persze, az egyszerű ember már a puszta gesztusoknak is örül. Részemről senkit, aki gyűlölködik, nem tudok hazafinak tekinteni. Az ilyen viselkedés csak összeveszít minket a szomszédainkkal és egymással, amiből semmi jó nem születik. A baloldali érzelműek közt is sokan szeretik a hazájukat, csak más megoldásokban hisznek. Ez a szeretet kéne legyen a közös alap.
Csak a szerény, csendes szeretet az, amit én csodálni tudok. Egyszer egy idős biológus doktorral beszélgettek a rádióban még régebben. Már nem emlékszem a nevére, de nagyon megfogott az, ahogy ő beszélt a hazánkról. Semmi hivalkodás, semmi hencegés, csak jobbítani, segíteni akarás, és sok-sok elkötelezett, alázatos munka, hogy az országa büszke legyen rá. Csendes, mély szeretet. Ennyi elég.
Fontos lenne egy egészséges és önálló patrióta párt vagy közösség létrejötte. Valaha a Kisgazda párt talán ilyen volt, de azt szétverték. Egy olyan közösségre gondolok, ami jó szándékú, hazáját szerető (de a gyűlölködést elutasító) emberekből áll, akik készek dolgozni ezért az országért. Anélkül, hogy eladnák, bárkinek.
