Az elmúlt időben a Partizán egyik posztját elnézve a Facebookon eszembe ötlött egy gondolat. Ezt szeretném most megosztani. Mégpedig az, hogy tévedésben él az, aki azt hiszi, hogy az ellenzék a saját gyengesége miatt van bajban, és emiatt csalódtak benne az emberek. Az ellenzéki pártok valójában rengeteg dolgot tettek az elmúlt években (is), ám a sajtó – az ellenzéki sajtó is (!) semmibe veszi őket. Nézzünk pár témát a teljesség igénye nélkül.
Sokan úgy tesznek, mintha Magyar Péter előtt senki nem foglalkozott volna a magyar egészségügy gyászos helyzetével. Nos, tévednek. Nézzük csak a Momentum egyik akcióját. Bementek a kórházakba már 2018-ban, és fotóztak, jó sokat. Egy kiállítást is összehoztak a fotókból, és a kiállítás címe: “Üdv a valóságban, Balog Úr!” – a felelős miniszterre célozva: Fotókiállítást rendez a Momentum az egészségügy állapotáról | 24.hu Cseh Katalin egyébként orvosként dolgozott, mielőtt országgyűlési képviselő lett volna, így első kézből ismerte a viszonyokat. Sőt, a Covid járvány idején önként jelentkezett orvosnak. Ki emlékszik erre a hírre? Ugye senki. De arra biztosan, hogy folyamatosan támadja őt a NER sajtó, és az állításaik részben átszivárognak az ellenzéki szavazók fejébe is – igen, ők sem golyóállók a propagandával szemben.
Sokan leszólják a tüntetéseket, hogy lám, semmit nem érnek el, de aztán megy a sopánkodás, hogy jaj jaj, itt senki nem csinál semmit. Bakker, de! Csak te nem figyelsz! Igen, néha szívesen rákiabálnák arra, aki a propagandát ismételgeti, gondolkodás nélkül. Mintha amnéziás lenne itt mindenki, komolyan. Nézzünk pár akciót példaként.
Közös ellenzéki köztévés akció 2019-ben (link: Facebook Live | Facebook), aminek egyik folyományaként 2020-ban Szél Bernadett feljelentette az intézményt. Szél Bernadették feljelentik a köztévét – Pesti Hírlap
A DK nyert egy perben és kiderült, hogy mekkora pénzeket kapnak a propaganda gépezet emberei a köztévében: Pert nyert a DK a köztévé ellen: Kiderült, hatalmas összegeket kapnak a hazudozásért a propagandisták – Nyugati Fény
Arra emlékszünk, hogy a DK a rabszolgatörvény bevezetése után bojkottálta a parlament ülését? Igen, sokan okoskodnak úgy, hogy ezt a parlamentet bojkottálni kell, de valahogy senkinek sem akaródzik azok mellé állni, akik tényleg megteszik. Foglalkozott az akcióval a sajtó komolyabban? Nem.
Csinált a DK vagy a Momentum bármit Brüsszelben? Bizony, csinált! A hasznos és jó munkakapcsolatok kiépítése mellett (amelyek mind mentek a kukába a Tisza miatt) például elérték, hogy a magyar önkormányzatok önállóan is pályázhassanak uniós forrásokra, a kormány bevonása nélkül. Ez igen szép eredmény, nagyon sokan örültek is, de alig valaki köszönte meg nekik. Cikk erről: Az önkormányzatok közvetlenül is pályázhatnak uniós forrásokra | CIVILHETES
Vagy ott az az MSZP-s képviselő, Harangozó Tamás, aki szinte egyedül álldogálva a parlamenti sorok közt, felszólalt a hadsereggel kapcsolatos új törvénykezés ellen, amely engedi a kormánynak a hadsereg bevetését, akár magyarok ellen is, ha azt éppen jónak látja. Már csak a katonák becsületében és józanságában bízhatunk, hogy nem lőnek ránk, ha erre parancsot ad Orbán egyik tábornoka… Ez a hír sem ütötte át az ingerküszöböt. Youtube link: MSZP | Harangozó Tamás vezérszónoki felszólalása a Parlamentben – 2024.10.01. – T/9267.
Az utóbbi hónapokban eljutottunk arra a pontra, amikor már ellenzéki képviselőt börtönöznek be, lásd Fekete Győr András. Itt egy fiatalember, aki feltette a jövőjét arra, hogy ezért az országért dolgozzon, és szembe mert szállni a hatalommal. Egy füstgyertya miatt simán elítélték egy koncepciós pernek beillő eljárás során. Mégsem ettől hangos a sajtó. „Életem végéig büszke leszek arra, hogy ez a korrupt, elnyomó, aljas rendszer elítélt engem” | 24.hu
Az erőszak már elkezdődött évekkel ezelőtt verbálisan, és most kezd cselekedekké erősödni: először van a gondolat, majd a szó, végül a tett. A magát ellenzékinek tituláló sajtó sem áll ki az ellenzék mellett, inkább elhiszi a hazugságokat – és fel is erősíti azokat, ami halálos hiba, mert aláássa az amúgy is nehéz helyzetben lévő ellenzék helyzetét. Nem értik, hogy itt nem lehet már egyszerűen csak véleményt megfogalmazni a személyes szimpátia alapján, hanem minden szavuknak súlya van, POKOLI NAGY súlya. A figyelem drága dolog, és nem mindegy, hogyan kufárkodunk vele, mert fel tudunk vele nagyítani valamit, és el is tudunk tüntetni dolgokat. Intő példának ott van az elhíresült Márki-Zay interjú a Partizánban, ami egyértelműen besegített a 2022-es kétharmadnak. Remélem, Gulyás Marci néha elmereng ezen.
Az egyik ismerős állítás: a képviselők nem csinálnak semmit. De! Csárdi Antal például az egyik legaktívabb képviselő több mint 600 beterjesztéssel (link: Egy képviselő adatai – Országgyűlés). Más kérdés, hogy ezek egyike sem került vitára a parlament elé. Hogy miért nem? Mert a kormány létrehozott évekkel korábban egy olyan bizottságot, ami a beadványokat osztályozza, és gyakorlatilag minden ellenzéki témafelvetést, beadványt elvet, ezeket nem engedi a parlament elé. Szép, ugye? Így könnyű mondani, hogy lám, ezek nem csinálnak semmit… Cinizmus a javából.
Gyakori állítás: Hadházy az egyetlen, aki tesz valamit. Nem, sokan mások is. Csak nem hallunk róluk. Vegyük például Tóth Bertalant. Tudja bárki, hogy ki ő? Aligha. Nos, ez az ember egészen kivételes eredményt tud felmutatni, ugyanis pert nyert az Energiaügyi Minisztériummal szemben, a Mátrai erőmű ügyében. Ez egy jóval súlyosabb eset az elvesztegetett 17 milliárd forinttal, mint az ominózus nyírmártonfalvai lombkorona sétány, ami 60 millió forintba fájt nekünk. Mégis alig valaki tud erről. Cikk a Mátrai erőmű esetéről: Vállalkozás: A kormánynak el kell árulnia, mire föl vette meg a veszteséges Mátrai Erőművet Mészáros Lőrinctől | hvg.hu
Az ellenzéki sajtó, bármilyen elképesztő is, de átvette azt a fideszes szólamot, hogy az ellenzék alkalmatlan, semmittevő, és csupa megélhetési politikusból áll. Gyakran szerepeltet is olyan figurákat, akik ezt hangoztatják, így sokan, akik innen tájékozódnak, már meg sem kérdőjelezik ezeket az állításokat.
Az, hogy egy félelmetes erőfölényből kommunikáló kvázi bántalmazó fél állít valamit a kipécézett áldozatról, az nem teszi igazzá, amit mond. De mivel elég sokszor elhangzott a vád, az ellenzéki sajtó és a szavazóbázis egy része magába itta a leegyszerűsítő magyarázatot. Néha ellenzéki politikustól is hallani ezt vissza, ami olybá tűnik nekem, mintha az illető Stockholm szindrómában szenvedne.
A meglátásom az, hogy naiv dolog a sajtótól várni, hogy a demokrácia utolsó bástyája legyen. Miért? Mert a működése nagyon hasonlít a közösségi média algoritmusára: minél megosztóbb tartalmak kellenek, minél nagyobb nézettség kell nekik. Szenzáció kell, nagyotmondás, showmenek, nagy érzelmeket megmozgató témák, mint pl a gyerekek, amelyek vonzzák a nézőket-olvasókat.
Mi ezzel a baj? Az, hogy azok akik a hosszú évek alatt csendben és tisztességgel teszik a dolgukat láthatatlanná válnak. Nem csak nem kapják meg azt az elismerést, ami járna nekik egy normális, demokratikus országban, de egyenesen semmibe veszik őket, vagy akár ki is gúnyolják. Emiatt nem hall az átlag ellenzéki túl sokat arról, hogy mit csinálnak a pártok. Így könnyen elhiszi, hogy semmit. Tehát a fidesz többsége nagyban múlik azokon a tartalmakon, amiket hangsúlyozottan mutat be a sajtó: a 444, a Telex, a Partizán. Magyar Péter népszerűsége mögött is vastagon ott vannak, ebben biztos vagyok, pedig ő fideszesként aligha nevezhető ellenzékinek.
Ezt a sajtó-okozta anomáliát rendkívül kevesen képesek észlelni, és még kevesebben veszik a fáradságot, hogy ellenőrizzék az állításokat. Ez a restség pedig a populizmus tőkéje. Ha nem hallunk valamiről, attól az még lehet, hogy létezik! A szavazó – ha nem hall mást – azt a személyt/pártot fogja választani, amelyet ismertettek vele, amelyről sokat hallott, azt, amelyiket a sajtó felemeli. Így válik az ellenzéki sajtó királycsinálóvá.
Ezt tartsuk észben, és igényes állampolgárként indulatos megmondóemberek hallgatása helyett ne sajnáljuk az időt a minőségi tájékozódásra: nézzünk rá a pártok saját oldalaira, ahol kiderül, mi a programjuk, mit tesznek, merre járnak, hoznak-e valódi áldozatokat az országért. Az Átlátszót és a Direkt36-ot is érdemes olvasgatni, mert ők oknyomozással foglalkoznak és kevésbé kell klikkvadász jellegű tartalmakból eltartaniuk magukat. A választóknak azt kell megérteniük, hogy a messiásvárás helyett nekik kell aktívan az ellenzék mögé állni, ha tényleg kormányváltást akarnak. Más út nincs.